Beszámoló – A “madaras” előadás a Szigetköz Jártassági Tanfolyamon
Utazás a felhők felett…
készítette: Tímár Gábor
Változatlan címmel, de némileg módosított körülmények között zajlott le a Szigetköz Jártassági Tanfolyam a harmadik etapja. A vírushelyzet második hulláma kezdetén, fokozott óvintézkedések mellett tartottuk meg az előadást. A vártnál nagyobb számú jelentkező miatt nem tervezett helyen, a Vízi Kultúrház vadonatúj oktatószobájában, hanem a teraszon mesélt Nagy Kornél a Szigetköz madarairól.
A magával ragadó, sodró lendületű előadás során záporoztak az adatok és az érdekesebbnél érdekesebb információk. Megtudtuk, hogy a varjú felismeri önmagát a tükörben, valamint képes a megszerzett információt átadni utódjának. Talán legkedvesebb vándorló madarunk, a fehér gólya (Ciconia ciconia) a vonulásakor tudatosan használja a termikeket, azaz a felfelé tartó meleg légáramlatokat; ezek segítségével emeli testének tömegét akár 4-5 ezer méter magasba. A sarlósfecske (Apus apus) élete nagy részét a levegőben tölti: táplálékát, a repülő rovarokat ott kapja el, röptében alszik és a párzás is a levegőben történik.
A kultúrház lombjából élesen csengett a csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) jellegzetes hangja, de a töltés túloldaláról tanúi lehettünk az „első erdész”, azaz a szajkó (Garrulus glandarius) erős hangú riasztásának is. S miért kapta az „első erdész” nevet? Zsákmányát, a makkot a földbe rejti, gondolván az ínségesebb időkre. A memóriája viszont nem az igazi: az eldugott tartalékot nem mindig találja meg, így a sorsára hagyott magvakból fák cseperedhetnek.
Szerencsére az előadás előtt már tehettek a résztvevők egy rövid sétát, ugyanis a sok kérdés és kötetlen beszélgetés miatt a tanfolyam e napon jócskán elhúzódott! Az oktatószobát pedig majd egy másik alkalommal avatjuk fel…
Itt ragadnánk meg az alkalmat és köszönjük meg a résztvevőknek és a nagyszerű előadónknak, Nagy Kornélnak is a részvételt, a munkát és a nagyszerű civil együttműködést.
